A szénlábnyom egy olyan mutató, amely az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását méri. A „szénlábnyom” fogalma az „ökológiai lábnyomból” származik, amelyet főként CO2-egyenértékben (CO2eq) fejeznek ki, amely az emberi termelési és fogyasztási tevékenységek során kibocsátott üvegházhatású gázok teljes mennyiségét jelenti.
A szénlábnyom az életciklus-értékelés (LCA) használata a kutatási objektum által életciklusa során közvetlenül vagy közvetve generált üvegházhatású gázok kibocsátásának felmérésére. Ugyanezen tárgy esetében a szénlábnyom-elszámolás nehézsége és terjedelme nagyobb, mint a szén-dioxid-kibocsátás, és az elszámolási eredmények a szén-dioxid-kibocsátásról tartalmaznak információkat.
A globális éghajlatváltozás és a környezeti problémák súlyosbodásával a szénlábnyom elszámolása különösen fontossá vált. Nemcsak az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának pontosabb megértésében segíthet, hanem tudományos alapot nyújthat a kibocsátáscsökkentési stratégiák megfogalmazásához, valamint a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású átalakulás elősegítéséhez.
A bambusz teljes életciklusa, a növekedéstől és a fejlesztéstől, a betakarítástól, a feldolgozástól és a gyártástól, a termék hasznosításától az ártalmatlanításig a szén-ciklus teljes folyamata, beleértve a bambusz erdő szénelnyelőjét, a bambusztermékek előállítását és felhasználását, valamint az ártalmatlanítás utáni szénlábnyomot.
Ez a kutatási jelentés megkísérli bemutatni az ökológiai bambusz erdőtelepítés és az ipari fejlesztés értékét az éghajlati alkalmazkodás szempontjából a szénlábnyom és a szén-dioxid-címkézési ismeretek elemzésén, valamint a meglévő bambusztermékek szénlábnyom-kutatásának megszervezésén keresztül.
1. Szénlábnyom elszámolása
① Fogalom: Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének meghatározása szerint a szénlábnyom az emberi tevékenység során felszabaduló szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok teljes mennyiségére vonatkozik, vagy a termék/szolgáltatás teljes életciklusa során halmozottan kibocsátott mennyiségre vonatkozik.
A szén-dioxid-címke a „termék szénlábnyomának” megnyilvánulása, amely egy digitális címke, amely a termék teljes életciklusa során a nyersanyagoktól a hulladék-újrahasznosításig jelöli az üvegházhatású gázok kibocsátását, így a felhasználók tájékoztatást kapnak a termék szén-dioxid-kibocsátásáról. címke.
Az életciklus-értékelés (LCA) egy új környezeti hatásvizsgálati módszer, amelyet a nyugati országokban az elmúlt években fejlesztettek ki, és jelenleg is folyamatos kutatás-fejlesztési szakaszban van. A termékek szénlábnyomának értékelésének alapvető szabványa az LCA módszer, amelyet a legjobb választásnak tartanak a szénlábnyom-számítás hitelességének és kényelmének javítására.
Az LCA először azonosítja és számszerűsíti az energia- és anyagfelhasználást, valamint a környezeti kibocsátásokat a teljes életciklus-szakaszban, majd értékeli ezeknek a fogyasztásoknak és kibocsátásoknak a környezetre gyakorolt hatását, végül azonosítja és értékeli e hatások csökkentésének lehetőségeit. A 2006-ban kiadott ISO 14040 szabvány négy szakaszra osztja az „életciklus-értékelési lépéseket”: cél és hatókör meghatározása, leltárelemzés, hatásvizsgálat és értelmezés.
② Szabványok és módszerek:
Jelenleg többféle módszer létezik a szénlábnyom kiszámítására.
Kínában a számviteli módszerek a rendszerhatár beállításai és a modellelvek alapján három kategóriába sorolhatók: folyamatalapú életciklus-értékelés (PLCA), bemeneti kimeneti életciklus-értékelés (I-OLCA) és hibrid életciklus-értékelés (HLCA). Jelenleg Kínában hiányoznak az egységes nemzeti szabványok a szénlábnyom elszámolására vonatkozóan.
Nemzetközi szinten három fő nemzetközi szabvány létezik termékszinten: „PAS 2050:2011 Specification for the Evaluation of Greenhouse Gas Emissions during the Product and Service Life Cycle” (BSI., 2011), „GHGP Protocol” (WRI, WBCSD, 2011), valamint „ISO 14067:2018 Üvegházhatású gázok – Termék szénlábnyom – Mennyiségi követelmények és iránymutatások” (ISO, 2018).
Az életciklus-elmélet szerint a PAS2050 és az ISO14067 jelenleg bevett szabványok a termékek szénlábnyomának nyilvánosan elérhető specifikus számítási módszerekkel történő értékelésére, amelyek két értékelési módszert tartalmaznak: Business to Customer (B2C) és Business to Business (B2B).
A B2C értékelési tartalma magában foglalja a nyersanyagokat, a termelést és feldolgozást, a forgalmazást és a kiskereskedelmet, a fogyasztói felhasználást, a végső ártalmatlanítást vagy újrahasznosítást, vagyis a „bölcsőtől a sírig”. A B2B értékelési tartalom magában foglalja a nyersanyagokat, a termelést és a feldolgozást, valamint a továbbszállítást a kereskedőkhöz, vagyis a „bölcsőtől a kapuig”.
A PAS2050 termék szénlábnyom-tanúsítási folyamata három szakaszból áll: a kezdeti szakaszból, a termék szénlábnyomának kiszámítási szakaszából és az azt követő lépésekből. Az ISO14067 termék szénlábnyom-elszámolási folyamata öt lépésből áll: a céltermék meghatározása, az elszámolási rendszer határának meghatározása, az elszámolási időhatár meghatározása, a rendszerhatáron belüli kibocsátási források szétválogatása, valamint a termék szénlábnyomának kiszámítása.
③ Jelentés
A szénlábnyom figyelembe vételével azonosíthatjuk a magas kibocsátású ágazatokat és területeket, és megtehetjük a megfelelő intézkedéseket a kibocsátás csökkentése érdekében. A szénlábnyom kiszámítása is elvezethet bennünket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmód és fogyasztási szokások kialakításához.
A szén-dioxid-címkézés fontos eszköz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának feltárására a termelési környezetben vagy a termékek életciklusa során, valamint egy ablak a befektetők, a kormányzati szabályozó ügynökségek és a nyilvánosság számára, hogy megértsék a termelő egységek üvegházhatású gázkibocsátását. A szén-dioxid-címkézést, mint a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos információk közzétételének fontos eszközét, egyre több ország széles körben elfogadta.
A mezőgazdasági termékek szén-dioxid-címkézése a szén-dioxid-címkézés speciális alkalmazása a mezőgazdasági termékeken. A többi terméktípushoz képest sürgetőbb a szén-dioxid-címkék bevezetése a mezőgazdasági termékekben. Először is, a mezőgazdaság az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának fontos forrása, és a nem szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb forrása. Másodszor, az ipari szektorhoz képest a szén-dioxid-címkézés információinak nyilvánosságra hozatala a mezőgazdasági termelési folyamatban még nem teljes, ami korlátozza az alkalmazási forgatókönyvek gazdagságát. Harmadszor, a fogyasztók nehezen tudnak hatékony információt szerezni a termékek fogyasztói szénlábnyomáról. Az elmúlt években számos tanulmány tárta fel, hogy bizonyos fogyasztói csoportok hajlandóak fizetni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékekért, és a szén-dioxid-címkézés pontosan kompenzálhatja a termelők és a fogyasztók közötti információs aszimmetriát, elősegítve a piac hatékonyságának javítását.
2, Bambuszipari lánc
① A bambuszipari lánc alapvető helyzete
A bambusz feldolgozóipari lánc Kínában felfelé, középső és alsó szakaszra oszlik. Upstream a bambusz különböző részeinek nyersanyagai és kivonatai, beleértve a bambuszleveleket, bambuszvirágokat, bambuszrügyeket, bambuszszálakat stb. A középső szakasz több ezer fajtát foglal magában számos területen, például bambusz építőanyagok, bambusz termékek, bambuszrügyek és élelmiszerek, bambuszpép papírgyártás stb.; A bambusztermékek downstream alkalmazásai többek között a papírgyártás, a bútorgyártás, a gyógyászati anyagok és a bambusz kulturális turizmus.
A bambusz erőforrások a bambuszipar fejlődésének alapját képezik. Felhasználásuk szerint a bambusz felosztható bambuszra faanyagként, bambuszra a bambuszrügyek számára, bambuszra pépként és bambuszra kerti díszítésre. A bambuserdő erőforrások természetéből adódóan a fabambuszerdő aránya 36%, ezt követi a bambuszrügyek és a fa kettős felhasználású bambuserdő, az ökológiai közjóléti bambuszerdő és a cellulózbambuszerdő, 24%, 19%, ill. 14%-kal. A bambuszrügyek és a festői bambusz erdők aránya viszonylag kicsi. Kína bőséges bambuszkészlettel rendelkezik, 837 fajjal és évi 150 millió tonna bambusztermeléssel.
A bambusz a legfontosabb, Kínában egyedülálló bambuszfaj. Jelenleg a bambusz a bambusz mérnöki anyagok feldolgozásának, a friss bambuszrügy piacának és a bambuszrügy feldolgozásának fő nyersanyaga Kínában. A jövőben is a bambusz lesz a bambusz-termesztés fő támasza Kínában. Jelenleg Kínában a legfontosabb bambuszfeldolgozási és -hasznosítási termékek tíz típusa közé tartoznak a bambusz műdeszkák, bambusz padlóburkolatok, bambuszrügyek, bambuszpép és -papírgyártás, bambuszszálas termékek, bambuszbútorok, napi bambusz termékek és kézműves termékek, bambuszszén és bambuszecet. , bambusz kivonatok és italok, bambusz erdők alatti gazdasági termékek, valamint bambuszturizmus és egészségügy. Közülük a bambusz mesterséges táblák és mérnöki anyagok jelentik a kínai bambuszipar pilléreit.
Hogyan fejleszthető a bambuszipari lánc a kettős szén-dioxid-kibocsátás céljának megfelelően
A „kettős szén-dioxid-kibocsátás” cél azt jelenti, hogy Kína 2030 előtt a szén-dioxid-csúcs elérésére, 2060 előtt pedig a szén-dioxid-semlegesség elérésére törekszik. Jelenleg Kína több iparágban is megnövelte a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó követelményeit, és aktívan feltárja a zöld, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és gazdaságilag hatékony iparágakat. Saját ökológiai előnyei mellett a bambusziparnak fel kell tárnia a szén-dioxid-elnyelőben rejlő lehetőségeket és be kell lépnie a szén-dioxid-kereskedelmi piacra.
(1) A bambuserdő számos szén-elnyelő erőforrással rendelkezik:
A jelenlegi kínai adatok szerint az elmúlt 50 évben jelentősen megnőtt a bambuserdők területe. Az 1950-es és 1960-as évek 2,4539 millió hektárjáról a 21. század eleji 4,8426 millió hektárra (tajvani adatok nélkül), ami 97,34%-os éves növekedést jelent. A bambusz erdők aránya pedig az országos erdőterületen 2,87%-ról 2,96%-ra nőtt. A bambusz erdészeti erőforrásai Kína erdei erőforrásainak fontos összetevőjévé váltak. A 6. Nemzeti Erdészeti Erőforrás-leltár szerint a 4,8426 millió hektárnyi kínai bambuserdő között 3,372 millió hektár bambusz található, közel 7,5 milliárd növénnyel, ami az ország bambuserdőterületének mintegy 70%-át teszi ki.
(2) A bambusz erdei élőlények előnyei:
① A bambusznak rövid növekedési ciklusa van, erős, robbanásszerű növekedése van, valamint a megújuló növekedés és az éves betakarítás jellemzői. Magas a hasznosulási értéke, és nem okoz olyan problémákat, mint a teljes fakitermelést követő talajerózió és a folyamatos ültetés után a talajromlás. Nagy potenciállal rendelkezik a szén-dioxid megkötésére. Az adatok azt mutatják, hogy a bambuszerdő farétegében az éves fix széntartalom 5,097 t/hm2 (az éves avartermelés nélkül), ami 1,46-szorosa a gyorsan növő kínai fenyőnek.
② A bambuserdők viszonylag egyszerű növekedési feltételekkel, változatos növekedési mintákkal, töredezett eloszlással és folyamatos területi változékonysággal rendelkeznek. Nagy földrajzi elterjedési területtel és széles skálával rendelkeznek, főként 17 tartományban és városban, Fujianban, Jiangxiban, Hunanban és Zhejiangban koncentrálódnak. Különböző régiókban gyors és nagy léptékű fejlődésnek felelhetnek meg, összetett és szoros szén tér-időbeli mintázatokat és szénforrás-nyelő dinamikus hálózatokat alkotva.
(3) A bambusz erdő szén-dioxid-megkötési kereskedelmének feltételei kiforrottak:
① A bambusz újrahasznosító ipara viszonylag teljes
A bambuszipar az elsődleges, másodlagos és tercier iparágakra terjed ki, termelési értéke a 2010-es 82 milliárd jüanról 2022-re 415,3 milliárd jüanra nőtt, átlagosan 30% feletti éves növekedési ütem mellett. A várakozások szerint 2035-re a bambuszipar kibocsátási értéke meghaladja az 1 billió jüant. Jelenleg egy új bambuszipari láncmodell-innovációt hajtottak végre a kínai Zhejiang tartomány Anji megyében, amely a kettős mezőgazdasági szénelnyelő integráció átfogó módszerére összpontosít a természettől és a gazdaságtól a kölcsönös integrációig.
② Kapcsolódó szakpolitikai támogatás
A kettős szén-dioxid-célra vonatkozó javaslatot követően Kína számos irányelvet és véleményt adott ki, amelyek az egész iparágat irányítják a szén-dioxid-semlegesség kezelésében. 2021. november 11-én tíz osztály, köztük az Állami Erdészeti és Gyepügyi Igazgatóság, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, valamint a Tudományos és Technológiai Minisztérium kiadta a „Tíz osztály véleményét a bambuszipar innovatív fejlesztésének felgyorsításáról”. 2023. november 2-án a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság és más osztályok közösen kiadták a „Hároméves cselekvési tervet a „műanyag bambuszra cserélése” fejlesztésének felgyorsítására. Ezen túlmenően más tartományokban is megfogalmaztak véleményeket a bambuszipar fejlesztésének előmozdításáról, például Fujian, Zhejiang, Jiangxi stb. .
3、 Hogyan lehet kiszámítani a bambuszipari lánc szénlábnyomát?
① A bambusz termékek szénlábnyomával kapcsolatos kutatási eredmények
Jelenleg viszonylag kevés kutatás folyik a bambusz termékek szénlábnyomáról mind hazai, mind nemzetközi szinten. A meglévő kutatások szerint a bambusz végső szénátviteli és tárolási kapacitása a különböző felhasználási módok között változik, mint például a kibontás, az integráció és a rekombináció, ami különböző hatásokat eredményez a bambusz termékek végső szénlábnyomára.
② A bambusz termékek szénciklus-folyamata a teljes életciklusuk során
A bambusztermékek teljes életciklusa a bambusz növekedésétől és fejlődésétől (fotoszintézis), termesztésen és kezelésen, betakarításon, nyersanyagtároláson, termékfeldolgozáson és hasznosításon át a hulladéklebontásig (lebontás) befejeződik. A bambusztermékek szénciklusa az életciklusuk során öt fő szakaszból áll: bambusz termesztése (ültetés, kezelés és üzemeltetés), nyersanyag-előállítás (bambusz vagy bambuszrügyek gyűjtése, szállítása és tárolása), termékfeldolgozás és hasznosítás (különböző folyamatok a feldolgozást, értékesítést, felhasználást és ártalmatlanítást (lebontást), amely magában foglalja a szénmegkötést, felhalmozódást, tárolást, megkötést és közvetlen vagy közvetett szén-dioxid-kibocsátást minden szakaszban (lásd 3. ábra).
A bambuserdők művelésének folyamata a „szén-felhalmozás és -tárolás” láncszemének tekinthető, amely magában foglalja a telepítési, kezelési és üzemeltetési tevékenységekből származó közvetlen vagy közvetett szén-dioxid-kibocsátást.
A nyersanyag-előállítás az erdészeti vállalkozásokat és a bambusztermék-feldolgozó vállalkozásokat összekötő széntranszfer kapcsolat, amely közvetlen vagy közvetett szén-dioxid-kibocsátással jár a bambusz- vagy bambuszhajtások betakarítása, kezdeti feldolgozása, szállítása és tárolása során.
A termék feldolgozása és hasznosítása a szénmegkötési folyamat, amely magában foglalja a termékekben lévő szén hosszú távú megkötését, valamint a különféle folyamatok, például az egységfeldolgozás, a termékfeldolgozás és a melléktermék hasznosítás közvetlen vagy közvetett szén-dioxid-kibocsátását.
Miután a termék a fogyasztói felhasználási szakaszba kerül, a szén teljesen megköt a bambusz termékekben, például bútorokban, épületekben, napi szükségleti cikkekben, papírtermékekben stb. Az élettartam növekedésével a szénmegkötés gyakorlata meghosszabbodik, amíg meg nem semmisítik, lebontja és felszabadítja a CO2-t, és visszatér a légkörbe.
Zhou Pengfei és munkatársai tanulmánya szerint. (2014) a bambusz kihajtható üzemmódjában készült bambusz vágódeszkákat vették kutatási tárgynak, és az „Életciklusban az áruk és szolgáltatások üvegházhatású gázkibocsátásának értékelési specifikációját” (PAS 2050:2008) fogadták el értékelési szabványként. . Válassza a B2B értékelési módszert az összes termelési folyamat szén-dioxid-kibocsátásának és szén-tárolásának átfogó felméréséhez, beleértve a nyersanyagszállítást, a termékfeldolgozást, a csomagolást és a raktározást (lásd 4. ábra). A PAS2050 előírja, hogy a szénlábnyom mérést a nyersanyagok szállításától kell kezdeni, és a mobil bambusz vágódeszkák méretének meghatározásához pontosan mérni kell a szén-dioxid-kibocsátás és a nyersanyagokból történő széntranszfer elsődleges szintű adatait, a gyártástól a forgalmazásig (B2B). szénlábnyom.
Keretrendszer a bambusz termékek szénlábnyomának mérésére azok teljes életciklusa során
Az életciklus-elemzés alapja a bambusz termék életciklusának minden szakaszára vonatkozó alapadatok gyűjtése és mérése. Az alapadatok között szerepel a földhasználat, a vízfogyasztás, a különböző ízű energia (szén, tüzelőanyag, villamos energia stb.) fogyasztása, a különféle nyersanyagok felhasználása, valamint az ebből származó anyag- és energiaáramlási adatok. Adatgyűjtéssel és méréssel végezze el a bambusz termékek szénlábnyomának mérését azok teljes életciklusa során.
(1) Bambuszerdő termesztési szakasza
Szénfelvétel és -felhalmozódás: csírázás, növekedés és fejlődés, új bambuszhajtások száma;
Szén-tárolás: bambusz erdő szerkezete, bambusz állóképességi foka, korszerkezete, különböző szervek biomasszája; Az alomréteg biomasszája; Talaj szerves szén tárolása;
Szén-kibocsátás: szén tárolása, bomlási ideje és alom kibocsátása; Talajlégzés szén-dioxid-kibocsátása; A külső energia- és anyagfelhasználás, például a munka, az energia, a víz és az ültetéshez, kezeléshez és üzleti tevékenységekhez szükséges műtrágya által generált szén-dioxid-kibocsátás.
(2) Nyersanyag-előállítási szakasz
Széntranszfer: betakarítási mennyiség vagy bambuszhajtás térfogata és biomasszája;
Szénvisszatérítés: fakitermelésből vagy bambuszrügyből származó maradványok, elsődleges feldolgozási maradékok és ezek biomasszája;
Szén-kibocsátás: A bambusz- vagy bambuszrügyek begyűjtése, kezdeti feldolgozása, szállítása, tárolása és hasznosítása során a külső energia- és anyagfelhasználás, például munka és energia által generált szén-dioxid-kibocsátás mennyisége.
(3) A termék feldolgozási és felhasználási szakasza
Szénmegkötés: bambusztermékek és melléktermékek biomassza;
Szénvisszatérítés vagy -visszatartás: feldolgozási maradékok és biomasszája;
Szén-kibocsátás: Az egységnyi feldolgozás, a termékfeldolgozás és a melléktermék hasznosítás feldolgozása során a külső energiafelhasználás, például munkaerő, energia, fogyóeszközök és anyagfelhasználás által generált szén-dioxid-kibocsátás.
(4) Értékesítési és felhasználási szakasz
Szénmegkötés: bambusztermékek és melléktermékek biomassza;
Szén-dioxid-kibocsátás: A külső energiafelhasználás, például a szállítás és a munkaerő által az értékesítési piacra jutó szén-dioxid-kibocsátás mennyisége.
(5) Ártalmatlanítási szakasz
Szén-kibocsátás: hulladéktermékek szén-dioxid-tárolása; Bomlási idő és kibocsátás mennyisége.
Más erdészeti iparágakkal ellentétben a bambuserdők a tudományos fakitermelés és hasznosítás után önmegújulást érnek el anélkül, hogy újraerdősítésre lenne szükség. A bambusz erdők növekedése dinamikus növekedési egyensúlyban van, és folyamatosan képes elnyelni a rögzített szenet, felhalmozni és tárolni a szenet, és folyamatosan fokozza a szénmegkötést. A bambusztermékekben felhasznált bambusz alapanyagok aránya nem nagy, és a bambusz termékek használatával hosszú távú szénmegkötés érhető el.
Jelenleg nincs kutatás a bambusz termékek szénciklusának mérésére a teljes életciklusuk során. A bambusztermékek értékesítési, felhasználási és ártalmatlanítási szakaszában a hosszú szén-dioxid-kibocsátási idő miatt nehéz mérni a szénlábnyomukat. A gyakorlatban a szénlábnyom felmérése általában két szintre összpontosít: az egyik a szén-dioxid-tárolás és a szén-dioxid-kibocsátás becslése a gyártási folyamat során a nyersanyagoktól a termékekig; A második a bambusz termékek értékelése az ültetéstől a gyártásig
Feladás időpontja: 2024. szeptember 17
