A papíriparban a rostok morfológiája az egyik kulcsfontosságú tényező, amely meghatározza a pép tulajdonságait és a végső papír minőségét. A rostok morfológiája magában foglalja a rostok átlagos hosszát, a rostfalvastagság és a sejtátmérő arányát (ezt fal-üreg aránynak nevezik), valamint a nem rostos heterociták és rostkötegek mennyiségét a pépben. Ezek a tényezők kölcsönhatásba lépnek egymással, és együttesen befolyásolják a papírpép kötési szilárdságát, a szárítás hatékonyságát, a másolási teljesítményt, valamint a papír szilárdságát, szívósságát és általános minőségét.
1) Átlagos szálhossz
A rostok átlagos hossza a pép minőségének egyik fontos mutatója. A hosszabb rostok hosszabb hálózati láncokat képeznek a pépben, ami segít javítani a papír kötési szilárdságát és szakító tulajdonságait. Amikor a szálak átlagos hossza növekszik, megnő a szálak közötti átszőtt pontok száma, ami lehetővé teszi, hogy a papír jobban eloszlassa a feszültséget, ha külső erőknek van kitéve, ezáltal javul a papír szilárdsága és szívóssága. Ezért a hosszabb átlagos hosszúságú szálak, mint például a lucfenyő tűlevelű pép vagy a pamut- és vászonpép használata nagyobb szilárdságot, jobb szívósságot eredményezhet a papírban, ezek a papírok alkalmasabbak az adott alkalom magasabb fizikai tulajdonságait igénylő használatra, például csomagolóanyagok, nyomdapapír és így tovább.
2) A rostos sejtfal vastagságának és a sejtüreg átmérőjének aránya (fal-üreg arány)
A fal-üreg arány egy másik fontos tényező, amely befolyásolja a pép tulajdonságait. Az alacsonyabb fal-üreg arány azt jelenti, hogy a szálas sejtfal viszonylag vékony, a sejtüreg pedig nagyobb, így a rostok a cellulóz- és papírgyártási folyamatban könnyebben felszívják a vizet és lágyulnak, ami elősegíti a szálak finomodását, diszperzióját. és összefonódása. A vékony falú szálak ugyanakkor jobb rugalmasságot és hajtogathatóságot biztosítanak a papírformázás során, így a papír alkalmasabb összetett feldolgozási és alakítási folyamatokra. Ezzel szemben a nagy fal/üreg arányú szálak túlságosan kemény, törékeny papírhoz vezethetnek, ami nem kedvez a későbbi feldolgozásnak és felhasználásnak.
3) Nem rostos heterociták és rostkötegek tartalma
A pépben lévő nem szálas sejtek és szálkötegek negatív tényezők, amelyek befolyásolják a papír minőségét. Ezek a szennyeződések nemcsak a pép tisztaságát és egyenletességét csökkentik, hanem a papírgyártási folyamatban is csomókat és hibákat képeznek, ami befolyásolja a papír simaságát és szilárdságát. A nem szálas heterociták a nyersanyagban lévő nem szálas komponensekből, például kéregből, gyantából és mézgákból származhatnak, míg a szálkötegek olyan rost aggregátumok, amelyek az alapanyag nem megfelelő disszociációja következtében alakulnak ki az előkészítési folyamat során. Ezért ezeket a szennyeződéseket a lehető legnagyobb mértékben el kell távolítani a pépesítési folyamat során a pépminőség és a papírhozam javítása érdekében.
Feladás időpontja: 2024.09.28
